Szombaton tartották a Jobbik XX. kongresszusát, ahol a megjelent tagok egyhangúan elfogadták a párt új programját, a Nemzeti Ellenállás Kiáltványát. A kongresszust követően a Jobbik frakcióvezetője Gyöngyösi Márton és a párt elnöke Sneider Tamás sajtótájékoztató keretében bejelentették, hogy a Jobbik mostantól egy biztonságos, szabad és igazságos országért küzdő nemzeti ellenállás (úgy tűnik az ellenállás lesz az ősz ellenzéki hivó szava).
Egyfajta előzetesként megtudhattuk azt is, hogy a Jobbik EP képviselő választási kampányának középpontjában a migrációval szembeni küzdelem, szociális kérdések, mint az elszegényedés és a demográfiai problémák, illetve határon túli magyarság ügye áll majd.
Első hallásra semmi új nincs a nap alatt, de ha jobban megnézzük láthatjuk, hogy a Jobbik stratégiát váltott. A pártnak parlamentbe kerülése óta problémát okoz, hogy a Fidesz előszeretettel nyúl Jobbikos témakörökhöz, ezzel kifogja a szelet a párt vitorlájából és súlytalanná teszi mondanivalójukat. Hogy ezt elkerüljék a Jobbik az elmúlt években arra törekedett, hogy megkülönböztesse magát a Fidesztől, amelyre legjobb példa az országgyűlési választás „Ők-Mi” kampánya. Az üzenet leegyszerűsítve annyi volt: „mi vagyunk a nem-Fidesz”. A címbéli hasonlatnál maradva a párt távolsági harcot vívott, amiben viszont a Fidesz a legjobb.
Hogy mi a közéleti távolsági harc? A Fidesz a 90-es évek óta törekszik arra, hogy saját magát, és saját táborát jól láthatóan megkülönböztesse és egy hatalmas árokkal elválassza a többi politikai szereplőtől. A kormánypárt közhelyesen szólva mindig ellenségképet kreál magának, az értelmezésükben csak jók és rosszak vannak, valaki vagy barát vagy ellenség. Ez a folyamatos markáns megkülönböztetés egyben tartja a tábort, az ellenfeleket pedig távol. És ha az ellenség megvan a Fidesz szuper fegyvere, a kormánypárti médiatüzérség minden látható célt képes elpusztítani. Ellenséget pedig mindig tudnak találni és Orbán Viktor is kész bármikor csatába menni a „rosszak” ellen, hogy az egyre jobban gyarapodó táborának hős védelmezőjeként tetszeleghessen. Utólag megállapítható, hogy akaratlanul is, de a Jobbik „Ők-Mi” kampánya csak asszisztált ehhez a Fideszes stratégiához azzal, hogy igyekeztek minél messzebbre pozícionálni magukat a kormánypárttól.
A szombaton meghirdetett új program azért jelent változást, mert az gyakorlatilag a kormánypárti kommunikációs stratégia konszolidált változata. A Jobbik már nem akar „nem-Fidesz” lenni. A párt stratégái felismerhették, hogy Fidesz hatalmas médiafölénye miatt közbeszéd tematizálásra csak a kormánypártoknak van lehetőségük, ezért minden más tematizációs kísérlet eredménytelen. Ezért most egy olyan stratégia látszik körvonalazódni amelyben a Jobbik ahelyett, hogy új témákat hozna be a közbeszédbe, a kormánypárt által felhozott -egyébként korábban Jobbikos - témakörökben kívánja felvenni a küzdelmet. Ilyen témák a migráció és demográfiai problémák.
A migráció és a demográfiai problémák klasszikus Jobbikos témák. A Jobbik nagy lehetősége volt a 2015-ös menekültválság, azonban az akkor éppen néppártosodásba kezdő párt nem tudta helyzeti előnyét kihasználni, annak ellenére hogy a déli határzár ötlete eredetileg Jobbikos ötlet volt. A határozott álláspont hiányzott a párt részéről, akkor nem mertek radikálisak lenni amikor szükség lett volna rá. A kormánypárti kommunikáció ismét felosztotta a közélet szereplőit a jókra és a rosszak, a példánál maradva, bevándorláspárti és bevándorlásellenes oldalra. A Jobbik kormánypárti szempontból a "rosszak" oldalára került és ez máig meghatározza a közéleti erőviszonyokat. A kormány most újra Jobbikos témához nyúl.
Hamarosan érkezik az újabb nemzeti konzultáció, ami a demográfiai helyzetről fog szólni. Az, hogy a kormány nemzeti konzultációt indít jelzi, hogy a téma hosszabb távon meg fogja határozni a kormányzati kommunikációt, ahogyan azt láthattuk bevándorlásról és a Soros-tervről szóló konzultációk esetében.
A Jobbik elfogadta, hogy a közbeszédet nem tudják tematizálni ezért közel megy a Fideszhez, álláspontja a jövőben valószínűleg csak egy árnyalattal fog különbözni a kormányoldalétól. Emiatt, a hadászati példánál maradva, a kormánypárti média nehéztüzérsége tiszta egyértelmű cél híján, kevésbé lesz hatékony, itt most bizony közelharc lesz.