Gyurcsány Ferenc igazán előkelő helyzetben találta magát a tavaszi országgyűlési választások után. Kígyók ide vagy oda, de az ellenzéki pártok harakirije után már csak az ő egyszemélyes pártja áll stabilan, legalábbis annyira, amennyire a még mindig ambiciózus exminiszterelnök-pártelnök támasztani tudja a pulpitust. Láthatóan ő is tudatában van kivételezett helyzetének és élni is kíván vele.
Gyurcsány Ferenc színészi és előadói képességei mindenki számára ismertek. Habár egy volt miniszterelnök politikai aktivitása mindig egyértelmű célt szolgál, a visszatérése óta eddig mégsem tört még nyíltan a hatalom felé. 2014-ben az Összefogás tagjaként, de nem vezéreként tért vissza a parlamentbe majd 4 éven mindent megtett már-már komolytalan szerepekbe bújva, hogy mindig észrevehető legyen. Talán ennek (is) köszönhetően 2018-ban saját erőből bejutott a parlamentbe és Orbán Viktor után ő lehetett a legelégedettebb saját és pártja teljesítményével még akkor is, ha ezt érthető okok miatt nem hangoztatta.
A választások után a baloldal összezuhant amit türelmesen pókerarccal végignézett, hogy aztán a nyári uborkaszezon után mindenkinek a tudomására hozza, ő bizony visszaveszi a baloldal gazdátlan, viharvert zászlóját. (Talán Karácsony Gergelytől? Esetleg Molnár Gyulától? Volt még valaki?)
Ahogy a hazai politikai élet őszi szezonja elkezdődött Gyurcsány Ferenc is aktivizálta magát, nem kicsit nagyon is. Hívei számára meghirdette az utcai ellenállást míg ő maga a parlamenten belül lendült támadásba. Személyeskedő szóváltása a miniszterelnökkel és az utcára szervezett komédiába illő tüntetések azonban nem rengették meg a kormányt. De nem is ez volt a cél. A cél az volt, hogy baloldali ellenzéki kollégái és főleg azok választói előtt cselekvő ellenzéki politikusnak mutassa magát, amivel kitűnhet a jelenlegi ellenzéki semmitevésből.
Gyurcsány Ferenc kitart ellenállási mozgalma mellett, annak ellenére, hogy a kis létszámú tüntetések egyáltalán nem fogják a kormány bukását okozni. Azonban azzal, hogy folyamatosan utcán van ő az, aki az ellenzéki oldalon kezdeményező pozícióban van, ő az, akihez lehet csatlakozni, ha valaki elégedetlen a kormánnyal. És ha a közeljövőben valamilyen előre nem látott ok miatt igény lenne egy nagyobb kormányellenes tüntetésre, Gyurcsány Ferenc mondhatja, hogy „mi itt vagyunk, csatlakozzatok!”. A közbeszéd tematizálásra nincs lehetősége, de baloldali térfél kezdeményezőjeként előnyben van más ellenzéki pártokhoz vagy mozgalmakhoz képest.
A DK ellenállási mozgalmának célja a területfoglalás a szó minden értelmében. Gyurcsány Ferenc el akarja foglalni az utcát, hogy ha valaki tüntetni akar a kormány ellen azt csak vele, az ő zászlaja alatt tehesse meg. Az utca mellett pedig el akarja foglalni a baloldali térfelet, pontosabban megszerezni a baloldali ellenzéki szavazókat. Azt még nem állíthatjuk, hogy újra Gyurcsány Ferenc a baloldal vezére, de láthatóan egyre közelebb kerül ehhez, ráadásul külső segítségre is számíthat. A segítséget pedig meglepő módon nem nyugatról kapja, hanem politikai ellenségeitől.
A kormánypártok egyértelmű szándéka Gyurcsány Ferencet állítani az ellenpólusra, mint politikai madárijesztőt, hogy jelenlétével emlékeztesse a választókat, ha Orbán Viktor valamilyen módon távozik, akkor Gyurcsány Ferenc váltja és akkor majd elveszi a rezsicsökkentést és migránsokat telepít minden család nappalijába. A Fidesz meg fogja tenni azt a szívességet a DK-nak hogy Gyurcsányt reális fenyegetésként kezelik.
Lehet hogy hamarosan megint eljuthatunk oda, hogy Orbán vagy Gyurcsány? Tessék majd választani!
