A Figyelő valahogy megszerezte és nyilvánosságra hozta Volner Jánosnak a Jobbik választókerületi elnökei felé címzett, zárt terjesztésre szánt levelét. A levélben a Jobbik alelnöke, élesen bírálja a pártvezetést, mert az szorosabbra vonná az együttműködést a szerinte liberális és gyakorlatilag politikai hulla LMP-vel.

Volner Jánosnak tapasztalt politikus létére fel kellett volna ismerni, hogy a két párt jelenlegi állapota ellenére egy esetleges együttműködésben igen is van ráció.

Tavasszal EP-képviselő választást tartanak az uniós tagállamokban. A választás fő témája Európa szerte a bevándorlás témaköre lesz. Ahogy egy korábbi posztban írtam a Jobbikról és ahogy Ungár Péter „kiáltványából” az LMP-ről kiderül, mindkettő párt -ha kormányéval nem is megegyező- bevándorlást elutasító kampányt tervez a közelgő EP választásokra. Nem azért, mert Fidesz ügynökök, hanem mert rájöttek csak így lehet súlytalanná tenni azt a témát, amiben a kormány mindig győz. A fő témakörben tehát nem lehet ellentét a Jobbik és az LMP között.

Hazai szinten is jellemző, hogy a részvételi arány alacsonyabb, mint az országgyűlési választásokon. Ez érthető, mert a választóknak teljesen mindegy ki megy Európa Parlamenti képviselőnek, semmilyen hatással nincs az életükre. Az EP-képviselő választás ezért mindig „csak” egy presztízs csata, ami arról szól melyik párt tudja a legjobban mozgósítani választóit.

Ha a jövő tavaszi kampányban a Jobbik és az LMP együttműködik, ami akár egy közös listában is megvalósulhat, talán sikerül az átlagosnál nagyobb mozgósítást elérniük. A Jobbik vidéki és az LMP városi szavazóbázisa egy sikeres mozgósítás esetén megszorongathatja a Fideszt. És akkor mi van? – merülhet fel jogosan a kérdés.

Egy vártnál szorosabb választási eredmény megingathatja a kormánypárt legyőzhetetlenségének mítoszát. Ha a mítosz megdől akkor elvékonyul a kormánypárt védőpajzsa, akkor már nem lehet minden kérdésre azt válaszolni, hogy Soros. A Fidesz elveszítheti a kezdeményező képességét, ami egy bukási spirálhoz vezethet. Ez azonban nem jelenti automatikusan a kormány bukását. Sőt, egy pofon a kormánypártnak ellenzéki szempontból kontraproduktív is lehet, ahogy azt láthattuk tavasszal Hódmezővásárhely után. Egy szoros eredmény azonban mindenképp elég, hogy megkavarja a politika állóvizét, amire ellenzéki pártként a Jobbiknak és az LMP-nek is égető szüksége van, hogy kimozduljanak jelenlegi vert helyzetükből. 

Ha az együttműködés létrejön, (és sikeres lesz) akkor az hosszútávon is megmaradhat a két párt között, lehetőséget nyújtva, hogy létrehozzanak egy olyan ellenzéki erőt, ami képes határozottan elhatárolni magát a balliberális oldaltól, fejtörést okozva ezzel a Fidesz centrális erőteret megalkotó stratégiáinak. A Jobbik és az LMP is azon dolgozik, hogy a fent említettek megvalósuljanak és létrejöjjön a XXI. századi pártok szövetsége.

És hogy mi a baja ezzel Volner Jánosnak? Két lehetőség van. Az egyik, hogy Volner János a magát XXI. századinak nevező Jobbik XX. században ragadt politikusa, aki ideológiai beidegződései miatt nem látja az LMP-vel való együttműködésben a lehetőséget. A Jobbik alelnöke régi vágású politikus, kezdetektől a párt aktív tagja, volt gárdista, aki a néppártosodást még fel tudta dolgozni, de az LMP-vel való együttműködés már neki is sok. A másik lehetőség, hogy ebben az együttműködésben és a Jobbik jövőjében, Volner Jánosnak előreláthatólag nem jut vezető szerep.

Hogy melyik igaz, vagy esetleg van egy harmadik magyarázat azt nem tudom, de az biztos, hogy a Jobbik körüli újabb botrány egyre mélyebbre löki az áprilisban még kormányzásra készülő pártot.