Várhatóan egy év múlva főpolgármester választás lesz Budapesten. Az ellenzéki pártok a tavaszi országgyűlési választások óta továbbra is csak kábultan támolyognak a közéleti szorítóban.

Bár a hivatalos bejelentés még várat magára, Tarlós István indulása gyakorlatilag biztossá vált a jövő évi főpolgármester választáson. Aki Tarlós István kihívója szeretne lenni az máris lépéshátrányba került, függetlenül attól, hogy lesz-e közös ellenzéki főpolgármester jelölt vagy sem.

Tarlós István újra indulása egyáltalán nem volt biztos és azt ezt övező bizonytalanság komoly támadási felületet nyújthatott volna az ellenzéknek, de nem éltek a felkínált lehetőséggel. Pedig az ellenzéknek lett volna ideje felépíteni egy jelöltet. Egy olyan jelöltet, aki rendelkezik valami konkrét mondanivalóval a budapestiek számára, hogy ne csak annyit jelentsen az ellenzékre adott x, hogy „nem a Fideszre szavaztam”.

Ha az ellenzék tudatosan elkezdett volna készülni a főpolgármester választásra, ha lett volna valaki, aki Tarlós István újra indulását övező bizonytalanságot kihasználva hivatalosan bejelentkezik a főpolgármesteri pozícióra az lépéskényszerbe hozhatta volna a kormányoldalt. Ezzel akár negatívan befolyásolhatta volna a kormányfő és a főpolgármester közötti tárgyalásokat az újraindulást illetően, azonban a megállapodásukat semmilyen külső tényező nem nehezítette meg.

A kormány és a fővárosi vezetés között köztudottan nehézkes az együttműködés, amelyen nem változtatott az a tény sem, hogy Lázár János távozott a kormányból. A kormány által Budapest számára nyújtott fejlesztési pénzek nagysága állandó konfliktusforrás volt az elmúlt években, amely során a személyeskedő megjegyzésekkel tarkított szóváltásokra is sor került a főpolgármester és a volt kancelláriaminiszter között. Ez szintén egy olyan lehetőség volt, amit az ellenzék nem tudott kihasználni vagy nem akart, vagy egyszerűen eszébe sem jutott.

Habár napjainkra a politika erősen perszonalizáltá vált, és sokkal inkább adott politikus személyisége határozza meg a politikai irányvonalat, nem lehet figyelmen kívül hagyni a mondanivaló fontosságát, amiből az elmúlt években nem sok volt ellenzéki részről. Miközben a kormánypártok felépítettek egy komplett alternatív valóságot, az ellenzéki pártok a napi ügyeket sem tudják értelmezési keretbe foglalni, és ez nem a kormánymédia túlsúlya miatt van így.

Az, hogy „lopnak de mi leváltjuk!” és a „demokráciát!” az nem mondanivaló, amire bizonyíték a három 2/3. Ennél kis túlzással az is jobb lenne, ha valaki azzal kampányolna, hogy ő bizony babakékre festi az összes járdát Budapesten mert az szép szín, akkor legalább a választók is tudnák hogy mit várjanak az adott jelölttől. Jelenleg azonban úgy néz ki, hogy szokásos ellenzéki casting során - ahol most épp főpolgármester-jelöltet keresnek - a régi jól ismert hívószavak fogják kitölteni az ellenzéki magyarázkodást, amit majd utólag kampánynak neveznek.

Persze egy évvel a választás előtt még korai temetni az ellenzéket, de jelenleg apró jelét sem látni a változásnak.